Dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc Bence

A közjegyzői hivatás rendeltetése, a jogviták megelőzése valamint a jogérvényesítés megkönnyítése.

A közjegyzői tevékenység egyes területeinek bemutatása előtt tisztázandó a közjegyző magyarországi közjogi jogállása, legitimációja, a helye az ország közhatalmi berendezkedésében.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) állította vissza Magyarországon az 1949-ben államosított közjegyzőség után a latin típusú, úgynevezett „szabadfoglalkozású”, közjegyzőséget.

1992. január elsejétől pedig a közjegyzői hatásköröket – Magyarországon ismét - „szabadfoglalkozású”, tehát az állammal munkaviszonyban nem lévő, gazdaságilag önálló közjegyzők gyakorolják.

A Kjtv. 1. §-a szerint a törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.

A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.

A bírói gyakorlatban sosem volt vitás, hogy a közjegyző nemperes eljárásban kifejtett tevékenysége közhatalmi tevékenységnek, a bírósági eljárás részeként kifejtett jogalkalmazói tevékenységnek minősül. Példaként említem a hagyatéki eljárást, mely eljárásban a közjegyző által hozott határozattal szemben a másodfokú bírósághoz lehet fellebbezni, azaz a közjegyző első fokon jár el.

Az Alkotmánybíróság már 1992-től, majd azt követően több határozatában foglalkozott a közjegyzők jogállamban betöltött szerepével, rámutatva arra, hogy a gazdaságilag önálló közjegyzők az igazságszolgáltatási tevékenység részét alkotó jogalkalmazói tevékenységet végeznek.

A közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik. A közjegyzői foglalkozásgyakorlás szabályai közjogi tartalmúak, valamint a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak.

Ezekből következően a közjegyzői tevékenység sem a vállalkozás jogával, sem foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjoggal nem hozható összefüggésbe.

A közjegyző az állam felségjogából levezethető feladatokat lát el, közjogi jellegű jogosítványai vannak. A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. Lefolytatja a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat.

A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció.

• A közjegyző - ellentétben a piaci szereplőkkel - nem háríthatja el a hatáskörébe tartozó ügyet, nem válogathat az ügyek között.
• A közjegyzői kar létszáma sem a szabad piaci viszonyok által befolyásolt, hanem jogszabályilag [15/1991. (XI. 26.) IM rendelet] limitált, jelenleg 315 közjegyző működik.
• A közjegyzői tevékenység ellenértéke sem szabad piaci megállapodás tárgya, hanem a közjegyzőt tevékenységéért jogszabályban [22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet] meghatározott díj és költségtérítés illeti meg.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a közjegyző minden tevékenysége közhatalmi tevékenység.

A közjegyző a közhatalmi tevékenységét nemperes eljárás keretei között gyakorolja.

Összefoglalva a közjegyző a hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett.